Miért álmodozna egy piros folt a lábán

A sötét szoba sarkában zokog egy tehetetlen, guggoló gyerek.

Én úgy vagyok, hogy már százezer éve nézem, amit meglátok hirtelen… József Attila: A Dunánál Illyés Gyuláné emlékirataiban [1]  leírja, hogyan került sor február án este, hogy hoz­záfogjon, hogy akkor támadt új ismerősével, József Attilával megejtse a Rorschach-vizsgálatot. Erről a vizsgálatról sokan tudják, hogy akivel végzik, annak különböző táb­lákat mutat­nak, amelynek különféle alakú foltjairól vagy ezek különböző­en árnyalt részeiről meg kell mon­dania, hogy mit lát bennük. József Attilával vé­gülis a vizsgálatot nem fejezték be, így azt nem lehetett a kialakult eljárással ér­tékelni [2]. A továbbiakban egy sajátos, szociálpszichológiai szem­léle­tű mód­szert [3]  fogok az anyag értelmezésében alkalmazni, amelynek számára az, hogy mit észlel az ember, vagy az, hogy hogyan észleli, nem csak attól függ, hogy mi hat rá fizikai­lag és hogy mi érvényes számára logikailag, eszté­ti­kailag vagy etikailag azaz hogy mi az igaz, a szép vagy a jóhanem lega­lább ennyire attól is, hogy az észlelés s éppígy egy gondo­lat, egy kijelentés vagy egy cselekedet révén hogyan kap hangsúlyt vagy tűnik el az ember élményéből egyik vagy másik társadalmi viszonya, mely meghatározza, hogy kicsoda is ő. A Rorschach-teszt.

Sír, mint a cipő alatt a homok. Vergődik, mint a nehéz tengerek. Könnyes, miként északra nyíló völgy.

Könnyes, mint könnyes a szem ürege. Könnyes, miként a kő alatt a föld.

Könnyes, miként az ablak üvege. Sír, mint ahogy a vízben sír a mész. Sír, mint a víz sír a fedő alatt.

• Eben gubát tserélni.
• Hajnal kezeli a pikkelysmr
• Kalangya, VIII.
• Rögös vörös foltok jelentek meg az arcon
• Oleg gazmanov pikkelysömör kezelése

Sír, mint a holt fa, melyet tűz emészt. Sír, mint csarnokban a futószalag.

Melybe az ember, állat és növény belehelt minden élő meleget s jegesen porlik sziklák peremén - sír, mint a szél az Érchegység felett.

Sikolt, mint ölben újév malaca.

Sikolt, mint kés-él, ha köszörülik. Sikolt, mint rozs, ha szeli a kasza. A tepsiben a hús nyöszörög így.

Mint könyvelő, ki csendben hazatér, ruháját rendben székére teszi, ágy szélén mereng, morog, útrakél - puffannak apró, gyors lépései - - egy síkra, havat kóstolva üget a zöld holdfényben, merev éjszakán, kotor, vakog, nyalná a sós eget, - így vonít ő; a pusztán a magány Vinnyog, mint hántott kukoricacső. Vinnyog, mint szalma az alvó alatt. Vinnyog, mint hülye, kit nyom az idő.

Vinnyog, mint eb, mely ostorba harap. Szaporáz, mint a könnyű mótorok, ellustul, mint a nehéz tengerek.