Vörös hasú folt a hasán

Vöröshasú unka – Wikipédia

Hasoldalán a foltok élénk citromsárga vagy halványsárga színűek, és összefüggőbbek, mint a vöröshasú unka, Bombina bombina  LINNAEUS, vörös foltjai, és a hüvelykujjra is kiterjednek. A hímek mellső végtagján párzási időszakban sötét hüvelykvánkos látható. Testfelépítése robusztusabb, mint a vöröshasú unkáé, és nincs hanghólyagja, tehát hívóhangja jóval vörös hasú folt a hasán hallható, mint a vöröshasú unkáé.

A sárgahasú vörös hasú folt a hasán bőre mérgező váladékot termel, ami nyálkahártyára kerülve égető, csípő érzést okoz. A kifejlet állat mm-re, lárvája mm-re nő meg. A lárva szemei közötti távolság kétszer akkora, mint az orrlyukak közti távolság. Légzőnyílása és végbélnyílása is a has középvonalában található.

Farka vége tompán kihegyezett, felső vitorlája a hát közepén kezdődik. Szája nyitva ovális, csukva ív alakú, a felső ajkán 2, az alsón pedig 3 fogsor van. Hátoldala szürkésbarna, farkát sűrű barna foltok tarkítják. Taxonómia A sárgahasú unka politipikus faj. Az Appennini-félszigeten előforduló, B.

Szymura és munkatársai a sárgahasú unkán belül jelentős genetikai távolságot fedeztek fel a nyugat-európai és a Kárpátokban található állományok között. A különbséget azzal magyarázzák, hogy a két csoport két külön irányból népesítette be Európát az utolsó eljegesedés után.

Ezt az eredményt későbbi kutatásokkal tovább árnyalták, miszerint a sárgahasú unkának különböző jégkorszaki menedékterületei voltak a Balkánon, és a Kárpátok lábainál. Hazánkban mind a két vonalból származó populációk megtalálhatóak. Az Alpokalján, Mecsekben és a Bakonyban élő állományok az Alpok felől népesültek be, és a Pilis-Visegrádi-hegységben és a Zemplénben megtalálható állományok pedig a Kárpátokból származnak. A faj a hegy- és dombvidékek találkozásánál keveredik a vöröshasú unkával, a hibrid egyedek megkülönböztető alaktani bélyegei átmeneti jelleget mutathatnak, így a hibridzónákban az egyedek faji meghatározása nehézkes.

A két unkafaj hibridizációjáról Méhely Lajos tudósított először ben.

Kertünk madarai

Hasonló fajok A vöröshasú unkától a hibrid zónákon kívül könnyen elkülöníthető. Szürke hátoldala, tüskés háti szaruszemölcsei különböznek a vöröshasú unka hátoldalától, amelynek hátoldala szürke vagy fekete, bőrét lekerekített szaruszemölcsök borítják. A sárgahasú unka hasi foltjai élénk citromsárgák és összefüggőek, ellentétben a vöröshasú unkával, amelynek a foltjai narancssárgától a sötétpirosig terjedő színárnyalatúak.

A magevőkre jellemző kúpos csőre halvány hússzínű.

Elterjedés, hazai előfordulás Hazai elterjedés: Hazánkban a középhegységekben elszigetelt populációk formájában fordul elő a Bakony, a Pilis-Visegrádi-hegység, a Mátra, a Bükk és Mecsek területén.

Nem elszigetelt állományai az Őrség, Zemplén és Aggteleki-karszt területén fordulnak elő. Készült az Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés Program honlapjára beérkezett adatok felhasználásával. Világelterjedés: Közép- és Dél-Európában honos, nyugaton Franciaországig, északon Németországig hatol.

Keleten a Kárpátok hegyvonulataiban honos, délen pedig a Balkán-félszigeten fordul elő. A vöröshasú unkával képzett hibridzónája pár ezer kilométer hosszan Lengyelország, Csehország, Ausztria, Magyarország, Bulgária, Románia, Jugoszlávia, Görögország és Ukrajna területén húzódik. Sárgahasú unka európai elterjedése. Vörös foltok jelennek meg a kezeken és megrepednek az Európai Herpetológiai Atlasz honlapja alapján.

Élőhely Hegyvidéki vizes élőhelyeket muszlim pikkelysömör kezelése, előfordulását a domborzat, tengerszint feletti magasság és a csapadékmennyiség együttesen határozza meg. Hazánkban az Őrségben akár m-es tengerszint feletti magasságon is előfordul.

Élnek tavakban és patakok mentén is, de előnyben részesítik a kis méretű, időszakos pocsolyákat, és megtalálhatóak többek között keréknyomokban, erdészeti utakon, vizesárkokban is. Életmód A sárgahasú unka főleg éjjel aktív, de nappal is könnyen megfigyelhetjük a pocsolyák víztükréből kiemelkedő szempárokat.

Április elején jön elő a téli hibernációt követően, amikor a pocsolyák vize már felmelegszik ºC fokra.

Vöröshasú unka

Az ebihalak 1,5—2 hónap alatt alakulnak át teljesen, majd elhagyják a vízet. A lárvák algát, a kifejlett egyedek elsősorban szárazföldi ízeltlábúakat fogyasztanak, de vízi gerinctelenek is szerepelnek az étlapjukon.

Fő predátoraik a ragadozó kisemlősök, mivel a bőrük által termelt mérgező váladékot a madarak nem tudják tolerálni. Státusz, védelem Az urbanizáció és a különböző emberi tevékenységek következtében tönkrement élőhelyekről számos populáció eltűnt már.

A nemrégiben felfedezett gombafertőzés, a kitridiomikózis bizonyítottan megtámadja a sárgahasú unkát, jóllehet eddig még nem találtak összefüggést a gomba jelenléte és a fertőzött populációk állományainak csökkenése között. Magyarországon — mint minden hüllő és kétéltű — védett.

Betűrendes kereső

Természetvédelmi értéke: 50 Ft. Ajánlott irodalom Arntzen, J. Some hypotheses on postglacial migrations of the fire-bellied toadBombina bombina  Linnaeus and the yellow-bellied toad, Bombina variegata  Linnaeus. Journal of Biogeography, 5: Gollmann, G. Bombina bombina and Bombina variegata in the Mátra mountains: New data on distribution and hybridization. Amphibia-Reptilia, 8: Hybridization between the Fire-bellied toadsBombina bombina and Bombina variegata in the karst regions of Slovakia and Hungary: morphological and allozyme evidence.

Journal of Evolutionary Biology, 1: Méhely, L. A magyar fauna Bombinatorjai és egy új Triton  Molge faj hazánkból. A Mecsek-hegység és a Kapela herpetológiai viszonyai. Állattani Közlemények, 3: 1— Szymura, J.

Analysis of hybrid zones with Bombina. Molecular Ecology, 9: Vörös, J. Molecular Phylogenetics and Evolution, Kétéltű-populációk földrajzi szerkezete a Kárpát-medencében.

Az etológia klasszikus koncepciói és a modem etológia irányzatai A korai etológia A klasszikus etológiai elmélet szerint az állati magatartás magatartási elemekre bontható. Az elemekből állnak össze, a magatartásegységek, amelyek fajra jellemző meghatározott öröklött mozgásmintázatok ÖMM Lorenz, Az állat egyes akciói a különböző mozgásmintázatokból, ezek szabályos ismétlődéséből, illetve kombinációiból állnak. Az öröklött mozgásmintázatok éppen úgy jellemzik az adott fajt, mint a szisztematika egyéb morfológiai jegyei Eibl-Eibesfeldt, Az öröklött mozgásmintázatokat a környezet egy vagy néhány tényezője váltja ki, ezeket nevezzük kulcsingereknek.

In: Forró L. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest; pp.