Aki összeesküvéssel gyógyította a pikkelysömöröt

Corso nyugalmazott ezredes eskü alatt, a hamis tanúzásra vonatkozó jogi következmények ismeretében kijelentem, hogy az alábbi nyilatkozatom minden alább felsorolt pontja igaz. Kijelentem, hogy — A nyilatkozatomban alább említett időpontok mindegyike során az alperes szervezetének tagja, és hivatásos tisztje voltam. Július 6-án a Kansas állambeli Fort Riley támaszponton állomásozva személyes láttam egy négy láb hosszú nem-emberi lényt. A lénynek különös formájú négyujjú keze, vékony lába és lábfeje, valamint great live pikkelysömör watch online nagy méretű villanykörte formájú feje volt.

A szemnyílásai a szokásosnál nagyobb, mandula formájúak voltak, és a kicsiny orrész felé hajlottak. A teremtmény koponyája olyan mértékben túlméretezett volt, hogy az arcvonásai egy síkba kerültek, és a fej alsó részén csupán egy kicsiny környi területet foglaltak el. Nem volt rajta nyoma szemöldöknek, vagy más arcszőrzetnek. A lény csupán kicsiny lapos szájnyílással rendelkezett, amely teljesen csukva volt, és így inkább az orr és az állnélküli koponya alja között képződött ráncnak vagy aki összeesküvéssel gyógyította a pikkelysömöröt látszott, mintsem egy teljesen működőképes szájnyílásnak.

Ez az akta helyszíni jelentéseket, orvosi boncolási jegyzőkönyveket, valamint anyagmaradványokat és technológiai információkat tartalmazott, amelyek az Új Mexico állambeli Roswellben ben lezuhant földönkívüli járműből származtak.

Philip J. Corso nyugállományú ezredes Eskü alatt, ügyvéd jelenlétében A szokványos feladataikon túlmenően is segítettek abban, hogy biztosítsák az általam kért adatokat, amelyek felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak e könyv megírásában. Szeretnék továbbá köszönetet mondani a washingtoni Országos Levéltár Modern Katonai Részlegének, valamint a Szabadalmi és Védjegyhivatal vezetőjének.

Köszönöm barátaim, Neil Russel és Dennis Hackin, valamint egy különleges barát, Andrew Russel megértő segítségét, amellyel az amerikai történelem ezen érdekfeszítő fejezetét megközelítették.

Továbbá köszönetemet és hálámat szeretném kifejezni Tris Coburn felé, aki szerkesztőként, és Emily Bestlernek, aki a Pocket Books kiadónál főszerkesztőként segítette ennek a könyvnek a megjelenését. Végül, de nem utolsósorban köszönöm Artbur G. Trudeau altábornagy emlékiratait. A nálam lévő példányt személyesen ajándékozta nekem azzal az útmutatással, hogy tartalmát belátásom szerint használjam fel. Bevezetés Philip J. Corso vagyok.

Két felejthetetlen évet töltöttem a Pentagonban, amikor a hatvanas évek elején alezredesként a hadsereg kutatási és fejlesztési osztálya idegen technológiákkal foglalkozó részlegének a vezetője voltam. Ez alatt a két év alatt azonban kettős életet éltem. A szokásos napi feladataim során kutatóként és a hadsereg fegyverrendszerek értékelésével foglalkozó alkalmazottjaként olyan dolgokat kellett vizsgálnom, mint a francia hadsereg által kifejlesztett helikopterflotta, a hadszíntéri rakétaelhárító rakéták taktikai állomásoztatásának összetett problémái, vagy a harcmezőn tartózkodó katonáink számára az élelmiszerek elkészítésének és tartósításának új technológiái.

Műszaki jelentéseket olvastam át, és a hadsereg fejlesztési bázisain mérnökökkel találkoztam, hogy tájékoztassam őket a különböző költségvetési támogatással folyó fejlesztések előrehaladásáról.

Kívülről nézve — különösen az adófizetők pénzének felhasználását felügyelő kongresszusi képviselők szemében — mindaz, amit csináltam, rutinfeladatnak számított. Erre a feladatra kaptam kiképzést, és ezzel is foglalkoztam a második világháború és a koreai háború során.

Ezeket a sorokat valójában egy Mary Schmich nevű hölgy írta a Chicago Tribune-nak, amelyet ő szeretett volna egy végzős osztálynak elmondani. Valaki később úgy döntött, hogy Vonnegut-beszédként közzéteszi az interneten, és ez aztán elég rendesen Az ön barnító készítményekről Ahogy közeledik a nyár, gyakran kerülnek szóba az UV-sugarak bőrre gyakorolt káros hatásai. Ősi törvény, hogy a szőke barna, az egyenes hajú göndör, a fehér bőrű pedig barna szeretne lenni.

A Pentagonban a katonai elhárítás egyik legtitkosabb területén dolgoztam, ahol szigorúan bizalmas megjelöléssel ellátott iratokat kellett szemléznem Trudeau tábornok részére. Koreában MacArthur tábornok vezérkarához tartoztam. Tudtam, hogy még ben is — sőt talán még ma is —miközben odahaza az emberek a háborús filmsorozatokat nézik a tévén, a második világháborúban és a koreai háborúban fogságba esett amerikai katonák a Gulagra emlékeztető körülmények között élnek börtöntáborokban a Szovjetunió területén és Koreában.

Közülük többeknek durva lelki kínzással felérő bánásmódot kellett elviselniük.

Ezek a férfiak soha nem tértek vissza. Hírszerző tisztként ismertem azt a megrázó titkot, hogy a KGB behatolt még kormányzatunk legnagyobb megbecsülésnek örvendő intézményeibe is, valamint azt, hogy az amerikai külpolitika egyes fontos lépéseit a Kremlből diktálják.

Cikkek, érdekességek

Minderről áprilisában az Illinois állambeli Everett Dirksen szenátor által vezetett szenátusi albizottság meghallgatásán beszéltem először, és egy hónappal később ugyanezt az információt továbbítottam Robert Kennedy főügyész felé, aki megígérte, hogy átadja az anyagot testvérének, az elnöknek.

Minden okom megvan rá, hogy azt állítsam: ezt meg is tette. Kettős életem — amelyről senki nem tudott — középpontjában a minisztériumi munkám alatt mélyen eltemetve állt az az iratszekrény, amelyet hírszerzői múltam révén örököltem.

Ezek az iratok a hadsereg legmélyebben és legszigorúbban őrzött titkát rejtették: a roswelli aktákat. A hadsereg A Roswell-iratok a becsapódást követő órák és napok eseményeit örökítették meg, miközben a hivatalos kormányzat az ügy álcázására szolgáló akciót indított el. A hadsereg megpróbálta kideríteni, mi zuhant le valójában Roswell mellett, honnan érkeztek, és mi lehetett a jármű utasainak szándéka.

Zabpehely psoriasis esetén

Ezzel egy időben az elhárítás igazgatója, Roscoe Hillenkoetter tábornagy vezetésével titkos csoportot hívtak össze azzal a céllal, hogy vizsgálja ki a repülő korongok jellemzőit, és gyűjtsön be minden információt a hasonló jelenségekről és a velük történt találkozásukról, de nyilvánosan és hivatalosan cáfoljon minden teóriát, amely a repülő csészealjak létezéséről szól.

Különböző formákban, teljes titoktartás mellett ez a hadművelet már ötven éve zajlik. Személyesen nem voltam Roswellben ben, sőt akkor nem is hallottam részleteket a becsapódásról, mivel aki összeesküvéssel gyógyította a pikkelysömöröt ügyet még a hadseregen belül is szigorú hírzárlat övezte. Aki visszaemlékszik a Világok háborúja című rádiódráma bemutatójára, amelyet a Mercury Színház ban adott elő, könnyen megértheti, miért történt így. Az egész ország pánikba esett, a mikor az emberek meghallották a rádióban, hogy a New Jersey állambeli Grovers Millben a Marsról érkezett hódítók szálltak le, akik megkezdték támadásukat a helyi lakosság ellen.

A lények mindenkit meggyilkolnak, aki csak az útjukba kerül, és harci járműveiken már megindultak New York felé — jelentette a hírt Orson Welles, a műsor narrátora a rádióstúdió mikrofonján keresztül.

A rádiódráma — amelyet ráadásul a Halloween előestéjén sugároztak — különösen azért volt rémisztő, mert a történetben a katonaság képtelennek bizonyult a lakosság megvédésére. A rendőrséget elárasztották a aki összeesküvéssel gyógyította a pikkelysömöröt telefonhívások. Úgy tűnt, mintha az egész ország megbolondult volna, s végül a hatóságnak kellett az eset okozta pánikot lecsillapítani.

Miért sírsz, Mirjam?

Roswellben ben a repülő csészealj leszállása azonban nem a fantázia műve volt csupán. Tényleg megtörtént, és a hadsereg valóban nem volt képes megelőzni az eset bekövetkeztét. Ezúttal a hatóságok nem akarták, hogy megismétlődjön a Világok háborúja kapcsán kitört pánik. Ezért aki összeesküvéssel gyógyította a pikkelysömöröt a történet kétségbeesett eltitkolására irányuló magatartás.

Mi van akkor, ha a szovjetek ki tudták fejleszteni e járműnek egy saját változatát? A roswelli becsapódásról szóló történetek egyes részletei eltérnek egymástól. Mivel én nem voltam olt a helyszínen, ezért mások jelentéseire kelleti hagyatkoznom, amelyek részben a hadseregen belülről származtak.

Philip J. Corso William J. Birnes A ROSWELLI TITOK

Hallottam a roswelli sztori olyan változatát, amelyben kempingezők, de olyat is, amelyben egy régészcsapat, illetve egy Mac Brazel nevű farmer fedezte fel a roncsokat. Katonai jelentésekben is különböző helyeken történt különböző becsapódásokról olvashattam.

Egyesek szerint az eset a roswelli katonai légi támaszpont közelében, San Augustin és Corona térségiben történt, míg más jelentésekben ettől eltérő, a városhoz közeli helyek szerepeltek.

Valamennyi jelentést titkosították, ezért nem készíthettem ezekről másolatot, és miután leszereltem a hadseregből, az eredeti dokumentumokból sem tettem el egyet sem későbbi feljegyzéseim számára. Az is előfordult, hogy a becsapódás dátuma is megváltozott egyik jelentésről a másikra, így július 4-e mellett előfordult július 2-ai és 3-ai időpont is. Hallottam különböző emberek érveit, akik a dátumokról vitatkoztak pro és kontra.

Bár egymástól részleteiben eltérő kronológiát állítottak fel az eseményekre, abban azonban valamennyien egyetértettek, hogy valami lezuhant a Roswell melletti sivatagban.

Miért sírsz, Mirjam? Anya-Ország könyvek 3.

Mivel a helyszín elég közel esett a legszigorúbban védett alamogordói és White Sands-i támaszpontokhoz, a történtek a hadsereget aki összeesküvéssel gyógyította a pikkelysömöröt miután tudomást szerzett róluk — gyors és alapos lépésekre késztették. Felettesemtől, Trudeau tábornoktól azt a megbízást kaptam, hogy a roswelli technológiát hadi megrendelések formájában jutassuk be az ipari fejlesztések legfontosabb céljai közé.

Mára az olyan dolgok, mint a lézertechnika, az integrált áramkörök, az üvegszálas optikát alkalmazó hálózatok, a gyorsított részecske-sugarakat alkalmazó berendezések, vagy akár a golyóálló mellényekben alkalmazott anyag, a kevlár, mind közismertnek számítanak.

Mégis, ezek kifejlesztésében kivétel nélkül a Roswellnél lezuhant idegen űrjármű jelentette a kiindulópontot, a tizennégy évvel később dossziéimban összegyűjtött anyag alapján. De ez még nem minden. A hadsereg a lezuhant roswelli idegen repülőtárgy felfedezését követő zaklatott órákban arra a következtetésre jutott, hogy — mivel más és ennek ellentmondó információ nem áll rendelkezésükre — a tárgy csak Földönkívüli eredetű lehet.

Ráadásul ez a szerkezet, mint a további repülő csészealjak is, amelyek védelmi támaszpontjainkat vizsgálták, látszólag olyan technikát alkalmaztak, melyet a náciknál láttunk. Mindez a hadsereget arra feltételezésre indította, hogy a repülő csészealjak ellenséges szándékkal érkeztek, sőt még az is elképzelhető volt, hogy a második világháború katonai eseményeit is befolyásolhatták.

Nem tudtuk, hogy a járművek személyzetének mik a szándékai, de a viselkedésükből — elsősorban az emberek életébe történt beavatkozásokról, és az állatok megcsonkításáról szóló jelentések alapján — azt feltételeztük, hogy ellenségeink lehetnek.

Ez azt jelentette, hogy olyan ellenséggel állunk szemben, amely nálunk sokkal erősebb, és a megsemmisítésünkre alkalmas fegyverekkel rendelkezik.

Eközben javában zajlott a hidegháború a kommunista Szovjetunió ás Kína ellen, és számolnunk kellett azzal az eshetőséggel, hogy a KGB még saját hírszerzésünk soraiba is bezárkózott. Hadseregünk hirtelen kétfrontos háborúban találta magát, egyrészt harcban a szövetségeseinket fenyegető és demokratikus intézményeinket aláásni próbáló kommunistákkal, másrészt — bármilyen hihetetlenül hangozzék is — háborúban a földönkívüliekkel, akik még a kommunistáknál is nagyobb veszélyt jelentettek.

Ezért a földönkívüliek ellen saját technológiájukat használtuk metotrexát pikkelysömör kezelése, melyet először átadtunk a velünk szerződésben álló hadiipari cégeknek, majd átalakítva felhasználtuk az űrtechnológiát alkalmazó védelmi fegyvereink ki fejlesztésében.

Eljutottunk odáig, hogy sikerült nemcsak a szovjeteket túlélnünk, és a hidegháborút lezárnunk, hanem patthelyzetet tudtunk teremteni még a földönkívüliekkel is — akikről kiderült, hogy egyáltalán nem is olyan sebezhetetlenek.

Ozokerit pikkelysömör kezelésére Roswell után történt, azaz, hogy vissza tudtuk fordítani a földönkívüliek technikáját, és megnyertük a hidegháborút — szinte hihetetlen. Amíg az események sűrűjében éltem, én magam sem döbbentem rá, hogy valóban szinte felfoghatatlan ez az egész.

Csak jóval később értettem meg, hogy a történelem alakításában volt részünk. Mindig úgy tekintettem magam, mint egy nyugat-pennsylvaniai kisvárosból származó kisembert.

Fehérköpenyesek - Batthyány-Strattman László

Amikor a félretett újságkivágásokat átlapoztam, és visszaemlékeztem Trudeau tábornok részére készített feljegyzéseimre, megértettem, hogy a roswelli szerencsétlenséget követő napok története alighanem az elmúlt ötven esztendő legjelentősebb eseménye. Következzen tehát a Roswell utáni napokról szóló történet akár hiszik, akar nem — arról, hogy katonai hírszerzőtisztek egy kicsiny csoportja miként változtatta meg a történelem menetét.

Ahogy kelet felé igyekszik a es számú főúton, majd rátér a ösre, magára marad az univerzummal. A lámpák fénysugarán tál mindkét oldalon egyre csak bozót és homok van, ás sötétség, ami mögötte lezárul és továbbárad, mintha az utast egy nagy fekete óceán sodorná újabb néhány száz métert előbbre az úton. Ott kinn az ég is más, különbözik mindattól, amit az ember máshol lát. A fekete annyira tiszta, hogy úgy tűnik, mintha a csillagok kicsiny ablakokként vörös foltok a karokon kéztől könyökig át rajta milliószámra, szinte az idők kezdete óta.

Forró nyári estén néha hővillámok robbanása látható a aki összeesküvéssel gyógyította a pikkelysömöröt. Valahol felvillannak egy pillanatra, majd újra visszatér a sötétség. Az új-mexikói sivatagban a nyár az esős évszak, amikor egy szempillantás alatt a semmiből viharok kerekednek, esővel és villámokkal sújtva a földet, és mennydörgések robajával töltik be a sötétséget. A rázkódások ereje alatt szinte megreped a talaj, majd hirtelen eltűnik minden.

A farmerek el tudják mesélni, hogy a porviharok ott kinn egész éjjel eltarthatnak, flippergolyókként pattogva a sziklákon, míg végül eltűnnek a horizont felelt.

Ilyen lehetett az a bizonyos éjszaka is ötven évvel ezelőtt. Bár nem voltam jelen, több beszámolót is hallottam e napok eseményeiről. Legtöbbjük így szólt: Ugyanezt tapasztalták a közeli White Sands támaszponton, ahol a háború vége óta a német V2 rakéták kísérleti indításai folytak, valamint az alamogordói nukleáris kísérleti létesítményben is.

A villanások a képernyő egyik sarkában kezdődtek, és repülőgéptől elképzelhetetlen sebességgel nyílvesszőként száguldoztak tovább, míg végül egy másik sarokban eltűntek. Majd kezdődött újra az egész. Egy földi jármű sem képes ilyen sebességgel manőverezni, sem ilyen éles irányváltoztatásokat végrehajtani. Mindenki azt találgatta: vajon a villanások egyetlen légi járműtől származnak-e, avagy többtől, vagy esetleg az egész jelenség nagy erejű villámok és vihar okozta anomália lehet csupán?

A kezelők ellenőrizték a radarberendezések beállítását, egymás után lekapcsolták az egységeket, hogy a tesztelő programok lefuttatásával kipróbálják a radarképernyők megvilágítását vezérlő áramkörök helyes működését.

Miután önmaguk előtt is megnyugtatóan tisztázták, hogy nem lehet szó semmilyen technikai hibáról, a radarfigyelők kénytelenek voltak feltételezni, hogy a képernyőn feltűnő jelek valóban kinti forrásból származtak.